Kreacionista hírlap

Lehet-e dinoszauruszokat klónozni?

Az egyik könyvesboltban láttam egy állványt tele olyan képeslapokkal, amelyek meglehetõsen szokatlanok voltak. Az egyiken a következõ felírat volt: „FIGYELEM! Óvatosan vegye kezébe.” A képeslap egy borostyánkõbe zárt rovart ábrázolt. Amikor kinyitottam a kártyát egy támadásba lendülõ szörnyeteggel néztem szembe. A belsõ felírat pedig ez volt: „Élõ dinoszauruszok!”

Pár évvel ezelõtt egy ilyen képeslap misztikus hatást tett a vásárlóra és eléggé érthetetlen volt. Ma azonban a „Jurassic Park” címû thrillernek köszönhetõen már érthetõ az üzenete. A film és a könyv egy kérdésorozatot indított el: „Valóban lehetséges? Kihalt állatok visszahozhatók az életbe eredeti állapotukban?”

Amikor a hírekben hallunk a klónozásról és arról, hogy egyre több emberjógi szervezet emeli fel hangját az ember klónozása ellen, azonnal valósnak tûnik a dimoszauruszok klónozása is! A „Jurassic Park” egy meggyõzõ képet tár elénk.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a dinoszauruszklónozás kihívását és valósan mérjük fel a lehetõségeket, számba kell vegyük a mûvelet során lejátszandó kulcsfontosságú lépéseket. Minden lépés 100%-osan sikeres kell legyen.

1. Meg kell álllapítani a kihalt állat teljes DNS sorozatát.

2. Meg kell építeni a specifikus molekulákat a laboratoriumban.

3. A molekulákat a megfelelõ sejt magjába kell beépíteni.

4. Létre kell hozni a megfelelõ környezetet a fejlõdéshez.

Mindegyik lépés egy nagy kihívás a tudósok számára.

Az elsõ lépés esetében el kell mondjuk, hogy nagyon kicsi az esély a genetikai anyag visszaállítására a kihalt állatok esetében. A teljes sorozatra lenne szükség, de erre csak nagyon kis esélyünk van. A leghosszabb sorozat, amit egy borostyánkõbe zárt rovarnál találtak, alig egy pár száz egység hossznyi. Ezzel szemben az eredeti sorozat egy milliószor hoszabb volt.

A második lépés esetében meg kell jegyezzük, hogy még nagyon távol állunk attól, hogy elõállítani és fõleg ellenõrizni tudjunk egy teljes DNS struktúrát.

A harmadik lépés elvisz minket a maghoz. A sorozatot be kell építeni a sejtmagba. Ilyen mûveleteket eddig csak élõ és ismert sejtmagokkal végeztek. Azok nem a laboratóriumban voltak megalkotva. A sejt nem csak egy egyszerû tartály. A sejt tele van szerves anyagokkal és az mind kapcsolatban van a magban található DNS sorozattal.

Nem minden sejtet lehet klónozni. Nem minden sejt képes az önszaporításra. Csak bizonyos sejtek képesek erre. De ha még sikerül is beépíteni egy ilyen sejtet és elindítani a folyamatot, akkor sem biztos, hogy olyan állattal fogunk szembenézni amilyenre vártunk!

Nagyon sok ember ma úgy tudja, hogy a DNS molekulák önsokszorosítók, de ez egy leegyszerûsített tévtanítás. Az egyetlen élõanyag, ami eddigi ismereteink szerint önsokszorosító, az a sejt. A sejt, ha megvannak az alkotóelemei, akkor élõ valóság. Alkotóelemei a sejt nélkül elpusztulnak.

Viszatérve a mi dinoszauruszunkhoz. A körülmények, amelyben ezek kifejlõdnek ismét nagyon meghatározóak. A „lombik-bébi” kifejezés arra enged következtetni, hogy ezek lombikban fejlõdnek ki. De ez tévedés. Az embriót nagyon hamar beültetik az anyaméhbe és ott fog tovább fejlõdni, mert a körülmények annyira bonyolultak, hogy nem lehet õket laboratóriumi körülmények között elõállítani.

Az eddig tárgyalt négy pont esetében a tudomány nagyon távol áll attól, hogy valamit is meg tudjon valósítani. A genetikában kétségnélkül nagy sikereket értek el, de ezek nagyon távol állnak Isten munkájától. Az ember itt is, mint annyisszor, a Bábel tornyát akarja újjáépíteni, mert számára kedvesebb az engedetlenség, mint az engedelmesség.