Tudományos kreacionizmus

Az egyik könyvesboltban láttam egy állványt tele olyan képeslapokkal, amelyek meglehetősen szokatlanok voltak. Az egyiken a következő felírat volt: „FIGYELEM! Óvatosan vegye kezébe.” A képeslap egy borostyánkőbe zárt rovart ábrázolt. Amikor kinyitottam a kártyát egy támadásba lendülő szörnyeteggel néztem szembe. A belső felírat pedig ez volt: „Élő dinoszauruszok!”

Pár évvel ezelőtt egy ilyen képeslap misztikus hatást tett a vásárlóra és eléggé érthetetlen volt. Ma azonban a „Jurassic Park” című thrillernek köszönhetően már érthető az üzenete. A film és a könyv egy kérdésorozatot indított el: „Valóban lehetséges? Kihalt állatok visszahozhatók az életbe eredeti állapotukban?”

Amikor a hírekben hallunk a klónozásról és arról, hogy egyre több emberjógi szervezet emeli fel hangját az ember klónozása ellen, azonnal valósnak tűnik a dimoszauruszok klónozása is! A „Jurassic Park” egy meggyőző képet tár elénk.

Hallottad már a kutyatartó gazdákat arról csevegni, hogy milyen intelligens a kedvencük? Hogyan szalad a finom falat után, amit pár másodperce hajítottak messze tőle? És azok a csodálatos szemek, milyen szépen ragyognak mutatva, hogy hordozóik „igazán gondolkodó lények”! És milyen jól lehet velük beszélgetni: megtesznek mindent amit gazdájuk mond. Az embernek amikor egy ilyen „intelligens” kutyát lát eszébe jutnak a viccek, amelyben a kutyák a gazda ágyát fújják, hogy kihűljön.

Ha az emberek így gondolkodnak háziállataikról, akkor nem kell csodálkozzunk azon, hogy az evolucionisták állandóan emberi viselkedést és gondolkodást keresnek a majmoknál. Évekig tartó tanulmányozásoknak voltak kitéve a csimpánzok; tudósok olyant is tettek, hogy hazavitték a csimpánzt a saját gyermekük mellé, hogy így tanuljanak a majmok viselkedni. A nyelv és a kommunikáció kérdése az elsők között volt e tanulmányozások során; a legújabb kutatások által pedig azt próbálták kideríteni, hogy mennyire képesek a majmok szerszámokat készíteni és használni.

Ezzel a tanítással találkoznak a diákok milliói az Egyesült Államok és Kanada iskoláiban, kollégiumaiban és egyetemein. (Ugyanez a tanítás az egyeduralkodó Európa iskoláiban is. Itt nálunk Romániában pedig különösen. Ford. megj.) Azoknak akik biológiai, antropológiai és geológiai kurzusokon vesznek részt, teljesen világos, hogy manapság az evolucionizmus az uralkodó paradigma¹ a mai tudományban.

Sokk hullám járta végig az evolúciós berkeket, amikor a legújabb kormegállapítást végezték az un. Java Solo homo erectus fosszilia koponyáján. Ezekről az állítólagos emberelődökről feltételezték, hogy nagyon régiek. A legújabb dátum -46000 év- 27000 éves pontossággal, azt sugallja, hogy a homo erectus együtt élt az anatómiailag modern emberrel (homo sapiens) jóval azután miután a homo erectusnak ki kellett volna halnia. Ez ellentétben áll az emberi evolúció felfogásával.

A felfedezést Carl Swisher III és G. H Curtis -Berkeley Geochronology Center- jelentette be a Discovery 1996. december 16.-i számában. Ők két területen, Soloban és Sambungmacanban -Közép Jáva, Indonézia- végeztek kormeghatározást, kétféle módon: elektron-spin rezonanciával és tömeg spektrométeres U-szériával. Ezáltal a terv által, Swisher és csoportja új bizonyítékokat kerestek a modern antropológia egyik legnyugtalanítóbb problémájára: a modern ember eredetére.

60 éve, az ők felfedezésük óta, a soloi koponyák nyugtalanítják az evolucionistákat. A probléma az, hogy az evolucionistáknak van egy Homo Erectus alakú koponyájuk, de annak geológiai ideje nagyon késői dátumot mutat. Az evolúció nem tűri meg az ilyenfajta kombinációt. Bár ilyen Erectushoz hasonló fossziliákat találtak Ausztráliában is, az evolucionisták úgy oldották meg a problémát, hogy a fossziliákat egyszerűen Homo Sapiens-nek nevezték el. Ezt a sablonos megoldást nem lehet alkalmazni Java Solo-i fossziliáknál, mert azokról már megállapították, hogy Homo Erectus-ok.